Biztosan érezted már úgy, hogy a vélt vagy valós kompozíciós szabályokhoz való görcsös ragaszkodás ellenére sem volt olyan az eredmény, amilyennek látni szeretted volna, most eláruljuk, hogyan használd ezt a fontos részét a fotográfiának!

Nem vagy egyedül, Karl Taylor fotográfus így ír a kezdeti sikertelen beállításokról:

„amikor 25 évvel ezelőtt elindultam, nem volt külső segítség, hogyan kerüljem ki a frusztráló zsargont”.

Ma, amikor a fotós tudás is megoszthatóvá vált, ennek az ellenkezője is igaz, a tippek bősége is okozhat zavart. Azonban ha jól ismered a kompozíció alapjait, „sokkal kreatívabbá válhatsz” – véli Taylor, és mi azt is hozzátennénk: nagyobb magabiztossággal kísérletezhetsz.

Akadémikus szabályok

A kompozíció nem a fotózás sajátja, a természetben is megtalálod egyes elemeit, például a vonalakat, alakzatokat, irányokat. Nincs fotós, aki ne hallott volna az aranymetszésről. Az „isteni arány” azt jelenti, hogy a nagyobb rész úgy aránylik a kisebbik részhez, mint a kisebbik rész a két rész különbségéhez. Az aranymetszést egy állandó arányszámmal lehet jellemezni, melynek értéke 1,618. A fogalom már az ókorban is ismert volt, tanulmányozták, használták a matematikában éppúgy, mint a szobrászatban. Az aranymetszés arányait láthatod építményekben, irodalmi művekben, festményekben, tipográfiában. Csak idő (és technikai fejlődés) kérdése volt, hogy a fotográfiában is megjelenjen.

A harmadolás szabálya is az aranymetszésen alapul: oszd három részre a képet vízszintesen és függőlegesen, a főbb téma legyen valamelyik osztás vonalán. A fényképezés gyakran hangoztatott kompozíciós elvei közé tartozik emellett a különféle geometriai ábrák, mintázatok (mint a háromszög-minta, átlók vagy vonalak) követése is.

Ösztönösség vagy korlátok?

Talán nem is szeretnél fotózni, ha az egész abból állna, hogy betartod a szabályokat és a kép magától elkészül. A tudatosság nem mehet az ösztönösség rovására. Csak azért, mert a látvány nem felel meg 100%-ig a kompozíciós alapszabályoknak, még születhet „jó” kép:

• Ilyen, amikor látványos harmadolás helyett kifejezetten a szimmetriát akarod hangsúlyozni – és miért ne tehetnéd?
• Vagy amikor érdekes kerettel emelnéd ki a képed tárgyát – bizonyos értelemben ekkor is a klasszikus szabályokat rúgod fel, hiszen maga a keret is a kép meghatározó részévé válik.
• De ide tartozik az is, amikor következetesen a kép szélén helyezed el az izgalmas történést, mondjuk modelled a kép széléről befelé néz befut, betáncol a képbe. Kerüljük, hogy a modell a képen a a kisebb terület felé nézzen, így kifusson a képről a tekintete, legyen az vezető a néző számára is.