A természetfotózás megadja a szemlélőknek azt a luxust, hogy nem kell ahhoz a Föld minden pontjára személyesen eljutnunk, hogy szinte testközelből megszemléljük a szépségeit. Legyen az a Mount Everest csúcsa, az Amazonas erdei, a Fekete-tenger, Afrikai tájai. A jó tájfotó nem pusztán a látványt, hanem a táj hangulatát is visszaadja. Ezek a természetfotók elmondják a táj fizikai arculatát és bemutatják a különleges, egyedülálló légkörét.

Egy hegység, egy erdőség, sivatag vagy síkság, mind-mind egyedi tulajdonságokkal, hangulattal rendelkezik. A tájfotósok leginkább a táj hangulatát szeretnék megmutatni, az élményt, a benyomásait. Azokat az érzéseket, gondolatokat, melyeket benne keltett. 

Ahhoz, hogy ezt meg tudja csinálni és át tudja adni, az kell, hogy mindent alaposan gondoljunk végig. Azt, hogy mi legyen a kép témája és mi az amit közölni szeretnénk általa. 

Amint tudjuk, hogy mit akarunk, jöhet a megvalósítás. Kezdjünk kísérletezgetni, használjunk különböző objektíveket, próbáljunk ki más-más látószögeket. Járjuk körbe a fotó tárgyát, keressük meg a legjobb perspektívát, válasszuk ki a megfelelő napszakot, amikor a fényviszonyok a legjobbak és a legszebbek, a táj hangulatához. Amint megtaláltuk a legjobb beállítást, a fotó be fogja vonni a nézőt a tájba, megragadja, láttatni fogja a táj légkörét, a hely szellemét. 

Ha szeretnénk ugyanazt visszaadni, amit a saját szemünkkel látunk, akkor a legjobb, ha jelzőkben próbálunk gondolkozni. Amint megtaláljuk, azokat a szavakat, amivel a barátainknak, ismerőseinknek leírnánk a tájat, rájövünk, hogy mi az amit szeretnénk bemutatni belőle. A hatalmas fákat vagy a szikrázó napsütést. 

Ha jó természet-, tájfotósok szeretnénk lenni, akkor tudnunk kell, hogy mikor milyen fényeket használjunk, hogyan komponáljuk meg a képet. Keressünk érdekes helyeket a lakóhelyünk körül és gyakoroljunk. Vegyük végig a három lépést. Gondoljuk át, hogy mi az amit szeretnénk láttatni. Második lépésként keressük meg a legjobb jelzőket, majd jöhet a kísérletezgetés.