A víz az ember jó barátja, mióta világ a világ. A tengereket, óceánokat övező tisztelet már évszázadok óta kíséri az emberek érzésvilágát, a látványa pedig lenyűgöz bennünket. Ezért aztán képeinknek is kedvenc témája, megunhatatlanul a víz. Nem mindegy azonban, hogyan fényképezzük, hiszen a tökéletes végeredményhez szükséges némi tapasztalat, ennek hiányában ugyanis nem érhetjük el a várt eredményt.

forrás: hu.123rf.com

Most ebben a témában szeretnénk némi segítséget nyújtani azoknak, akik a tavasz közeledtével kívánnak vizes témában jártasságot szerezni, ám nem kifejezetten a folyóvizekhez, vagy a tengerekhez. Vizes téma akad bőven, még városi viszonylatban is, gondoljunk például a szökőkutakra. Ha egy kicsit távolabb megyünk, a természet közelsége még inkább okod ad néhány kattintásra. Különösen kedveljük a vízeséseket vagy a csobogókat, kis patakokat, vagy mesterséges tavakat, melyekben még élővilág is felfedezhető. Nagyon szép és különleges fotók készíthetőek ilyen környezetben, csak tudni kell, hogyan fogjunk hozzá, hogy elérhessük azt a hatást, amit elképzeltünk.

Elsődleges cél legyen, hogy makulátlan tudással rendelkezzünk a masinánkat illetően, tehát legyünk tisztában azzal, hogy gépünk mire képes, mik a korlátai, illetve melyek azok a funkciók, melyek kiaknázásával elérhetjük a tőle várható legjobbat. Egy kisebb gépből is ki lehet hozni a maximumot, és fontos is, hogy erre törekedjünk. Nem kell feltétlenül hiper-szuper felszerelésünknek lenni ahhoz, hogy a képek jól sikerüljenek, megteszi egy olcsóbb típus is, ilyenkor viszont saját képességeinkre kell nagyobb mértékben hagyatkoznunk. A jobb felszerelések egyébként – nem feltétlenül előnyükre – jóval nehezebbek is, így azok hordozása is okozhat gondot néhányunknak. Amikor minden kiegészítő, vagy épp több objektív is szerepel a repertoárunkban, azok cipelésével is számolni kell, hiszen a fotózáskor egyiket sem szeretnénk otthon hagyni, hátha pont arra lesz szükségünk címszóval.

A víz fotózásánál nyilván számítunk arra, hogy nem egy mozdulatlan tárgyat örökítünk meg, hiszen az mindenképp mozogni fog, legyen szó patakról, vízesésről, a szökőkútról nem is beszélve. Ezért aztán ha a záridőt növeljük, lehetőség van a víz elmosására, ellenkező esetben pedig, - ha csökkentjük a záridőt – akkor megállíthatjuk az adott pillanatot. Az elmosáshoz nem kevés idő kell, és természetesen a legjobb eredményt ebben az esetben úgy érhetjük el, ha állványról fényképezünk, hiszen így kerűlhetjük el a gép bemozdulását. Az is megfigyelhető, hogy verőfényes időben nem igen sikerül az elmosódás-hatást elérnünk, mivel nem tudunk elég hosszú időt exponálni. Ekkor jöhetnek jól a szürkeszűrők. Ebből van állandó és változtatható értékű is.

A szökőkutaknál egyébként az a tapasztalat, hogy amennyiben a háttér színe merőben eltér magától a fotózni kívánt csobogótól, akkor sokkal jobb hatást érhetünk el. Tehát ha az ég kékje megfelelő kontrasztot alkot a szökőkúttal, akkor a kompozíció várhatóan jóval szebb lesz, illetve a vízből is értelemszerűen többet láttathatunk.

Amikor vizet fotózunk, néha az ott megbúvó élővilágra helyezzük a hangsúlyt, ilyenkor viszont mindenképp érdemes polár szűrőt használni. E nélkül szinte lehetetlen elérni, hogy” belássunk a dolgok mélyébe”. Amikor polárt használunk, akkor az expozíciós időt jóval több fényértékkel növelhetjük, tehát tisztább és sokkal szebb színekre számíthatunk, illetve arra is, hogy a kontrasztok jóval erősebbek lesznek. Ilyenkor a tükröződés megszűnik, sokkal kékebb lesz a víz felszíne a mélyebb rétegében is és így valóban beláthatunk annak mélyére is.

Ha viszont csak a „víz az úr” elképzeléseinkben, akkor a tükröződés csodálatos lehet. Ilyenkor hagyjuk el a polárt, csökkentsük az expozíciós időt, így nem lesznek annyira erősek a kontrasztok.

Ne felejtsük el, hogy az igazán pontos és valóban „véges” eredményeket nem lehet igazán jól megfigyelni a fényképező saját kijelzőjén! Nem árt, ha sokkal több felvételt készítünk, mint amennyire eredetileg gondoltunk, hogy szükségünk lesz, még akkor is, ha utómunkákra is időt fogunk fordítani.