A jó szakember mindig igyekszik tanulni a nagy elődöktől. Az egyik leghíresebb magyar fotográfus André Kertész. 

Egy kereskedő fiaként született, de édesapját korán, 15 évesen elveszítette és gyerekkorának nagy részét Szigetbecsén, egy festői kis faluban töltötte. A Szigetbecsén eltöltött idő nagy hatással volt a későbbi világlátására és a fotós munkásságára. Még édesapjától kapott egy fényképezőgépet, ekkortól lett a fotózás nagy szerelem az életében.

Az első világháborúban a Monarchia hadseregében önkéntesként vett részt és frontkatonaként nagyon érdekes képeket készített.

Az első világháború után, a beköszöntött béke ideje alatt egyre intenzívebben kezdett fotózni. Sokat játszott a fénnyel, sziluetteket fotózott. Rengeteg fényképet készített a hagyományos vidéki magyar hétköznapokról.

Már nem annyira fiatalon, 31 évesen került Párizsba. Olyan barátai voltak, mint Picasso és Piet Mondrian. Párizsban készült az egyik legismertebb képe is 1926-ban, a Szatirikus táncosnő. 

Szerette, ha feltűnés nélkül fotózhatta környezetét, erre a kis Leica gépe alkalmas is volt. Párizs nagy hatással volt a stílusára is, elismert művésszé érett.

1936-ban New Yorkba költözött a nácizmus fenyegetésétől. A stílusa kezdetben nem aratott osztatlan sikert, mert nem fért bele az amerikai magazinok akkori irányvonalába, de a Condé Nast kiadó meglátta a fantáziát a képeiben és hosszú távú szerződést ajánlott neki. New York nem volt az igazi otthon számára, idegennek érezte magát és művészként sem látta, érezte jó helyen magát, mert alkotás helyett megrendelésre dolgozott. A nagy áttörést egy 1964-ben megrendezésre került kiállítás hozta meg számára New Yorkban, ahol végre az amerikai művészvilág is befogadta. Ezután az világ számos pontján rendezett kiállításokat és felhagyott a magazinfotós munkával. 

Annak aki szeretné a képeit megnézni ajánlom, hogy látogassanak el Szigetbecsére. A művész 120 szignált fényképet adományozott Szigetbecsének, ahol emlékmúzeumot rendeztek be a tiszteletére.