Amikor megnézünk egy tájat, akkor a korábbi tapasztalataink alapján mérjük fel a látványt. Amikor egy-egy képet látunk egy nevezetes vidékről, tájról a méretekkel tisztában vagyunk.
Azonban amikor ismeretlen tájon járunk, szükségünk lesz viszonyítási alapra, mely megadja a szükséges léptéket.
A fa tövében ülő ember, méreteivel jelezhető a fa magassága, a mezőn legelésző birka a mező méretét mutatja.
Ezt nevezzük léptékadó figurának. Ez kétféleképpen használhatjuk. Az előtér elemeként, vagy közel a témához. Ha az előtérben használjuk, akkor ugyanúgy kell kezelnünk, mint a többi képelemet, figyelni kell az elhelyezésére és a mélységélességre.
Ha egy hegyet, egy sziklafalat vagy egy völgyet fotózunk, jó, ha van egy emberalak a képen, mellyel érzékeltetni lehet a nagyságot, a völgy mélységét. Ha a hely vagy a sziklafal nagyságát szeretnénk bemutatni, akkor használjunk teleobjektívet. Töltse be a képmezőt a fal vagy a szikla épp a teteje alatt elvágva és legyen benne a képben az ember, aki ilyenkor szinte hangyának látszik.
Persze a lépték bemutatására bármi olyan jó, aminek a méretét könnyen be tudjuk mutatni, könnyedén felismerhető.
A képmezőben megjelenő üres terek, nem feltétlenül üresek. A negatív tér egy kompozíciós eszköz, mely ezzel közvetíti a fotós mondanivalóját.
A negatív tér kihasználása leginkább a magányt és elhagyatottságot bemutató fényképeknél javasolt. Az alföld közepén álló állat sokat mondó eleme a képnek.
Ne feledjük, hogy minden képelemet csak jó okkal tegyünk a képre. Ha olyan látványelemet találunk, aminek nincs helye a képen, akkor változtassuk meg a látószöget. A tájképek leggyakoribb hibája a képen lévő elektromos vezetékek vagy póznák.
Az égbolt gyakran használt és fontos képelem a tájfotózásban. Természetesen ugyanúgy mint a kép többi részét, az égbolt szerepét is alaposan végig kell gondolnunk és dönteni kell az arányokról. A tájra boruló végtelen ég látványa a magányosság érzését mutatja be. A drámai, sötét felhős égbolt nagyon erőteljes képeket eredményez.
Persze nagyon oda kell figyelni a fénymérésre is, ezért mérjünk fényt semleges területen, majd állítsuk be a rekeszt és az expozíciós időt, úgy, hogy a fényméréskor kioldógombot félig lenyomva tartjuk és rögzítjük az értékeket. A sötét ég vagy a fehér bárányfelhők fotózásához használjunk polárszűrőt.